Magamról

1961 májusa. A matematika érettségi előestéjén remegő daccal a Dunába dobtam minden tankönyvemet. Sürgős dolgom volt: aznap mutatták be a Szerelmem, Hiroshima című francia filmet. Az újságokban róla vitatkoztak igazi eszme-kritikusok, akik némi büszkeséggel közölték, hogy még nem is látták. "De" - kezdték... A matematikához sajnos nehézfejű voltam, és a gimnáziumtól hideglelősen irtóztam. Négy éven át a mozik sötét nézőterére bújtam, hogy addig se üldözzön. Párizs? Akkortájt oda csak disszidálni lehetett: az én Bakonyom a Filmmúzeum lett és maradt. "Pusztuljatok, bilincses iskolák" - kiáltottam volna szabadon, de gyáván hallgattam. Aztán, a Hiroshima-film után telt-múlt az idő, és megnéztem a Bolond Pierrot-t. Ez arról szólt, hogy az őrült szerelem sem váltja meg az embert és a világot. "Milyen hülye vagyok" - ez Pierrot utolsó szava. Akkor kicsit megnyugodtam. --- Azóta sokszor jártam Párizsban, és írtam Rómáról egy könyvet.

[Bikácsy Gergely]