Erdélyi Terasz

Romániai Magyar Spenót

Interjú Bertha Zoltán irodalomtörténésszel:
A transzilvanizmus mai állásáról

Pécsi Györgyi:
Kányádi Sándor, sörény és koponya

Demény Péter rövid Kós Károly-képet rajzol:
A magányos tusakodó

Onagy olvas, emlékezik, lereagál:
A spenót tudományos, hivalkodó, hazug és hiányos, korszülött

Interjú Láng Gusztáv irodalomtörténésszel:
A transzilvanizmus az egész magyar irodalmat tekinti előzményének

Belvárosi pinakotéka

Ez a rovat afféle irodalmi arcképcsarnok. Olyan alkotókról, kritikusokról, irodalomtörténészekről és esztétákról írnék portrét, illetve olyan alkotókkal, kritikusokkal, irodalomtörténészekkel és esztétákkal készítenék interjút, akiknek munkásságát meghatározónak tartom az erdélyi magyar irodalom alakulására nézve.
Spenótnak az Akadémiai Kiadó által megjelentetett hatkötetes irodalomtörténetet neveztük bölcsészkorunkban. Az erdélyi magyar spenót azonban nem lesz olyan tudományos és tárgyilagos, mint a kézikönyv. Hiszen egy „igazi” irodalomtörténetben mindenkinek szerepelnie kellene, aki a mai Románia területén irodalmat írt vagy ír, erre a rovatra azonban valamiféle lazaság lesz a jellemző, melyet a műfajok keveredése éppúgy jelez majd, mint az alanyok válogatása és a megírás módja. Gondolom, mindenki látott már olyan jellegű köteteket, mint például Kedvenc verseim, Kedvenc regényíróim, vagy ilyesmi. Ez a rovat az ilyen jellegű vállalkozások leszármazottja és folytatója szeretne lenni.
Ennyit katalógus helyett – a többit elmondja maga a belvárosi pinakotéka, amely remélhetőleg olyan jó hangulatot áraszt, mint a Kárász utca Szegeden. Meg a spenót, tükörtojással vagy alaposan megpaprikázott sült hússal. Spenót és pinakotéka – furcsa társítás, de a furcsaságban mindig égetőbb a szabadság vágya, mint a megszokásban.

Demény Péter