Könyvespolc
első sor



Benkő Samu: Alkalmak és szavak
(tanulmányok, előadások, beszélgetések, vallomások, búcsúztatások)

"Az alkotás sorsvállalás: lett légyen szó honalapításról, a kereszténység felvételéről, a szabadság igenléséről keményen szervezett államkeretek között is, a európai kultúra oly módon való befogadásáról, hogy eleink megőrizték keletről hozott örökségüket, s benne a legkedvesebbet: anyanyelvüket. Hogy van remény? Van. S ezt nem én állítom, meggyőz felőle Vörösmarty Mihály, aki történelmi borzalmak évadján írta meg a legnagyobb magyar verset: A vén cigányt." Ízelítőként néhány cím a kötetből: Mátyás király mai üzenete; A vallásszabadság törvénye és hatása az erdélyi szellemi életre; Időszerű újraolvasnunk Széchenyi István írásait; Bolyai János válogatott gondolatai a tudásról és a szépségről; A kolozsvári egyetemalapítás és az Erdélyi Múzeum Egyesület; Bánffy Miklós a közéletben; Sóhaj határok nélkül; Szabó T. Attila, a tudományszervező. (Polis Könyvkiadó, Kolozsvár. 2002)

Benkő Levente: Bűn volt a szó
A Háromszék munkatársa izgalmas dokumentumriportot állított össze az "erdélyi pokoljárásról, Moyses Márton egyszemélyes forradalmáról". Erdélyben milliók hallgatták lélegzet-visszafojtva a rádiót, és követték nyomon az 1956-os forradalmi eseményeket. 1956. november 8-án este négy baróti középiskolás diák nekivág a román-magyar határnak, hogy csatlakozzanak a szabadságharchoz. 1960. november 22-én a Szekuritáté az egyetem padsoraiból elhurcolja az egyik érintettet, az akkor elsőéves Moyses Mártont, akit előbb hét, majd két év szabadságvesztésre ítélnek. Moyses szabadulása után természetesen nem folytathatja egyetemi tanulmányait, állami munkahelyet sem kaphat (napszámosként tengeti életét), ráadásul állandó megfigyelés alatt áll. 1970. február 13-án Brassóban a Román Kommunista Párt székháza előtt Moyses Márton benzinnel leönti, és meggyújtja magát. A megrázó történetet tartalmazó kötet a Charta Múltidéző sorozatában jelent meg, az adatgyűjtést pedig többek között Sepsiszentgyörgy városi önkormányzata is támogatta. (Charta Kiadó Sepsiszentgyörgy, 2002)

Varga Attila: Nulla pax sine iustitia
(írások, elemzések, töprengések a kisebbségvédelmi jogról és politikáról - Egyed Péter bevezetőjével)

A kötet fontosabb fejezetei közül: Útkeresések a kisebbségvédelem terén; Politikai párbeszéd, jogalkotási próbálkozások; "Szellem"-idézés; Állam és egyház; Az alapvető emberi jogok intézményes védelmének néhány mozzanata. A jeles alkotmányjogász olyan témákat boncolgat kötetében, mint a kisebbségjogi fogalmak helyzete a jogalkotás folyamatában, de a nemzeti kisebbségek jogvédelmének lehetséges formáit is pontosan körülhatárolja a nemzetközi jogrendszerben. Ezek után áttekinti a román nemzetiségpolitika főbb irányvonalait, a közösségi autonómia és a különféle autonómiaformák helyzetét. Arra is választ próbál adni többek között, hogyan juthatunk el az ösztönös igazságérzettől a felelős jogi tudatig. Érvel a román-magyar párbeszéd szükségessége mellett. Egyed Péter ezt írja a kötet kapcsán: "Kisebbséginek lenni végül is egy olyan identitástöbbletet jelent, amelynek vállalása számos nehézséggel és hátránnyal jár, s az ember szívesen egyszerűsítene ezeken. A megoldás legegyszerűbb módja az asszimiláció, azonban ez nem egy kisebbségi, hanem többségi megoldás. A törekvés egyértelmű: a jogok és kötelezettségek rendszerében elhelyezkedő szabad állampolgárnak lenni a legegyszerűbb, ami egyfelől lojalitást jelent, másfelől az államnak azt a kötelezettségét, hogy állampolgára biztonságát garantálja." (Kalota Könyvkiadó Kolozsvár, 2002.)

Marosi Ildikó: Bánffyi Miklós estéje
A kötet az 1944-1949 között (a Kolozsvár-Budapest-Casablanca-Tanger vonalon) született, Bánffy utolsó éveinek levelezését tartalmazza, de Váradi Aranka naplóját is közli (1944-1952). "Most, hogy Bánffy Miklós főműve, az Erdélyi történet az angol után francia fordításban is megjelenik s magától értődően sorolódik a világirodalom nagy kincsei közé, fél évszázaddal az író halála után itt az ideje, hogy a magyar olvasóközönség is értékelni tudja, vagy egyáltalán megtanulja nevét, megismerje igazi kvalitásait, s ezekkel együtt emberi kiválóságát és gyöngéit is. Sokat késtünk a méltó értékeléssel, főleg mi, erdélyiek, pedig a 20. században nem volt olyan magyar főrend, felelős politikus, aki jobban érezte, értette volna Erdélyt, mint gróf Bánffy Miklós, és nem volt olyan hatalmas - nem kiáltó, de figyelmeztető - szava senkinek, mint az Erdélyi történet írójának. De tegyük hozzá rögtön a helyrehozhatatlanság szomorúságával: visszhangtalanabb se! Beteljesedett rajtunk a faliírás - annyi különbséggel, hogy előbb darabokra szaggattattunk, és ma már híjával is találtatunk! Történelmi késéssel most utólag legalább az írói művet vegyük birtokunkba, hiszen Bánffy Miklós az erdélyi lélek legavatottabb, legnagyobb tehetséggel és felelősségérzettel megáldott, legszenvedélyesebb búvárlója." (Polis Könyvkiadó Kolozsvár, 2002., Közzétette: Marosi Ildikó)

Bárányi Ferenc: Égbenyúló kockakövek
Immár a második kiadást veheti kézbe az olvasó. A regény cselekménye az 1950-es években Marosvásárhelyen játszódik le, s azt a hat évet öleli fel, amely idő alatt a főszerepelő, valójában a szerző , Beregi Sándor sikeresen felvételizik az orvosi fakultásra, s elvégzi az egyetemet. A nincstelen szülőktől származó bánsági Beregi számára a dombon elterülő egyetemi épület a szó soros értelmében a "mindent" jelentette, s a dombra, a fakultásra vezető kockakövek egyenesen az égbe nyúlnak. A jó képességű főszereplőt a forradalmi lendület, a kommunista ideálban és jövőben való feltétlen hit és tenni akarás csakhamar a Ifjúmunkás Szövetség egyetemi szintű aktivistájává lépteti elő. Az "osztályellenséget" nem kímélő Beregi felfogása lassan-lassan megváltozik, miután megismeri az "elvtársak" igazi habitusát, s ugyanakkor szembesül a polgári családból származó diáktársakkal. A szereplők panoptikuma lassan-lassan kibővül, s majdnem mindenkinek van valami rejtenivalója: a dzsentri családból származónak tűnő, mindig kifogástalan öltözködésű és viselkedésű kollégája, akinek mellesleg az apja egy aktivista megpofozása miatt börtönben ül, valójában éjszakai rakodómunkából tartja el magát és édesanyját; az apparatcsik tanársegéd korlátolt karrierista; a professzor megfélemlített nímand; a szép gyógyszerész-hallgató szerető, elvált kurva, mi több, a kor szelleme szerint osztályellenség, egykori kakastollas csendőr leánya. A realitás, az elképzelt "szép új világ" megvalósításának lehetetlensége, a szlogenek üressége lassan-lassan eltaszítják Beregit a kommunizmustól. Az epilógusban, a 25 éves találkozókor megtudjuk, hogy kiből mi lett, s ki mire jutott. A teljes metszetű korrajz, a sztálini korszak - az új nemzedék számára ismeretlen - légköre és a cselekmény gyors, pergő ritmusa érdekessé és olvasmányossá teszi a művet. (Kriterion Könyvkiadó Kolozsvár, 2002)

111 vers Kolozsvárról
(válogatta Katona Éva és Veress Erzsébet)

A Kriterion újabb antológiája huszonkilenc erdélyi költő Kolozsvárról írott, a város hangulatát, nevezetes egyéniségeit idéző versét tartalmazza. Összesen 111 vers került be a kötetbe; klasszikusok (Áprily Lajos, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Jékely Zoltán, Szilágyi Domokos) és kortárs költők (Kányádi Sándortól, Létay Lajostól Király Lászlóig és Balla Zsófiáig) kerültek egymás mellé a kötet oldalain, de a középnemzedék költőit is megtaláljuk benne (Szőcs Géza, Egyed Péter, Egyed Emese), a legfiatalabb nemzedéket pedig Orbán János Dénes képviseli. A beköszöntő szöveget Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költő jegyzi (Vers-Kolozsvár), ebből idézünk: "Vajon kilenc kapuja van-e a >verskolozsvárnak< is? (.) Kolozsvár nemcsak a >múzsák fellegvára< volt a reneszánsz ide később és félénken bekopogtató ideje óta, hanem maga a múzsa." A kötetet Essig Klára Kolozsvár-tollrajzai illusztrálják. A kötet támogatói közül megemlítjük a Reményik Sándor Egyesületet valamint a Stars Alapítványt. (Kriterion Könyvkiadó Kolozsvár, 2002)

dr. Kós Károly - Szentimrei Judit -
dr. Nagy Jenő - F. Halay Hajnal - Furu Árpád:
Torockói népművészet

Annak ellenére, hogy Torockóról, erről a színes településről és körzetéről rengeteget írtak, és rengeteg képet készítettek róla, a néprajzkutatásnak már az elmúlt század közepe felé rá kellett ébrednie, hogy Torockó és népe a tudományos népismeret tekintetében fehér foltnak számít. Ez a felismerés késztette, az 1940-1950-es években, az akkori fiatal kutatókat, Torockó sajátos népéletének és valóban kivételes népművészeti hagyományainak közelebbi tanulmányozására.
Ez a kötetb az eddig megjelent legteljesebb gyűjtemény a torockói népéletről. Az utolsó abban a sorban, amelyben a három kolozsvári szerző: dr. Kós Károly, dr. Nagy Jenő és Szentimrei Judit tette közzé néprajzi kutatásai eredményeit. E kötetben hozzájuk csatlakozik egykori kutató társuk, tanítványuk, F. Halay Hajnal valamint a sokkal fiatalabb Furu Árpád. Az előbbi esetében az indokolja jelenlétét, hogy egyazon időben, tanárai felügyelete alatt végezte a gyűjtést, s már a korábbi kötetekben is jelen volt rajzaival, adataival. Furu Árpád dolgozata pedig 2002-es adatokat tartalmaz a helyi építészet jellegzetességeiről, műemlékvédelmi megfontolásokról. A kötet megjelentetéséhez többek között a kolozsvári Utilitas KFT, valamint a budapesti TBESZ is hozzájárult. (Kriterion Könyvkiadó Kolozsvár, 2002)

Egyed Ákos: Falu, város, civilizáció
Fejezetek Erdély gazdaság- és társadalomtörténetéből (1848-1914)

A jeles kolozsvári professzor által jegyzett kötet (amely immár második, javított kiadásként került könyvesboltokba) Erdély, a Bánság és a Partium 1848 és 1914 közötti gazdasági és társadalmi struktúráját és a polgárosodás folyamatát vizsgáló történelemi tanulmányokat tartalmaz. A kötet vizsgálódásának társadalmi kereteit a falu és a város képezi. A szerző az 1848-as forradalmat és szabadságharcot és az általa generált reformokat a 19. század legfontosabb eseményeinek tekinti, melyek gyökeresen megváltoztatták a társadalom szerkezetét: megszűnt a jobbágyrendszer, addig nem ismert gazdasági fejlődés zajlott le, lassan felbomlott a hagyományos falusi társadalom, nagyiramú városiasodás ment végbe és a korszak végére megteremtődtek a jóléti társadalom előfeltételei - ez volt a hosszú béke korszaka. (Kriterion Könyvkiadó Kolozsvár, 2002. Második, javított kiadás)

Lakatos Mihály: Etimo Apó Csodálatos Meséi

Etimo apót igen nagy tudású, bölcs és éles elméjű emberként ismerik, aki a világ minden kérdésére tudja a választ. A közeli völgy falujának lakóit azonban nem csak a tudásával, de jóságával, emberszeretetével is lenyűgözi. Egy nap azonban minden rosszra fordul: egy ifjú, harcias király érkezik a vidékre, aki arra kényszeríti az apót, hogy tartson vele az udvarába. Mint kiderül, a király az ő bölcsességére áhítozik, azt szeretné, ha eligazítaná a világ dolgaiban.
Etimo apó tizenöt éjszakán át mesél a hódítónak, s csodálatos meséi nyomán a király viselkedése teljesen megváltozik. Az apó - amikor visszakapja szabadságát - így búcsúzik tőle: "Bevallom felségednek, hogy nem szívesen jöttem ide és most már nem szívesen megyek el. Ennek ellenére öröm van a szívemben, mert látom, hogy az elvetett mag jó földbe hullt. Barbár, gőgös és tudatlan király hozott az udvarába, most pedig egy művelt, szerény és bölcs ifjú bocsát utamra. Aki megértette, hogy pusztítani könnyű, alkotni nehéz. Aki tudja, hogy a földön a legnagyobb kincs a tudás és hogy ezt a tudást nem lehet könnyen, veríték nélkül megszerezni. De megéri. Mert az emberi életnek csak ez adhat értelmet."
A meséskönyv O. Nagy Gábor "Mi fán terem?" című művében közzétett szólásmondás-magyarázatok felhasználásával készült, így a gyermekolvasó Etimo apó hatvanegynéhány tréfás-szomorú meséjéből megtudhatja, hogy mit is jelentenek az egyébként első hallásra-látásra érthetetlennek tűnő szólásaink. (Kriterion Könyvkiadó Kolozsvár, 2002)

Pomogáts Béla: Kulcsok Erdélyhez
Tanulmányok

A társadalomtudományi kérdések, kutatások iránt soha nem látott érdeklődés mutatkozik. Pedig az elmúlt évtizedek szomorú tapasztalat az, hogy ez az a szakterület, amely a legkészségesebben szolgálta ki az aktuális politikai érdekeket. A kérdés az: mennyiben lehet az eszmetörténet, a politkatörténet eszközeivel hiteles ismereteket szerezni a körülöttünk lévő társadalmi valóságról. Pomogáts Béla kötete a feltehető kérdések egy körét tartalmazza. Az írások különböző műhelyekben végzett munkához kötődnek, különböző folyóiratokban jelentek meg (A Hét, Korunk, Tiszatáj, Művelődés, Hitel), csaknem egy évtizedet fognak át. Mindegyik írásra érvényes, hogy közéleti üzenete legalább olyan fontos, mint tudományos igénye, hogy a megjelölt problémáknak jelentősége van a napi politikai életben is. A kötet tanulsága ez: nem lehet elválasztani a társadalomtudományos felelősséget a napi politikaitól, csak gondosan ügyelni kell arra a távolságtartásra, ami a minden elkötelezettségtől mentes, hiteles kutatás, kérdezni tudás feltétele. A társadalmi valóság aktuális kérdései érintik az erdélyi autonómia megteremtését célzó mozgalmakat, az erdélyi és magyarországi kapcsolatokat, a trianoni utótörténetet, a hazai irodalmi élet és közélet közötti kapcsolatot. (Pallas-Akadémia Csíkszereda, 2003.)

Kozma Mária: Sárkányfogvetés

Az erdélyi irodalmi élet történéseit gyakran jellemzi valami várakozásféle. Manifesztumok születnek, rendezvények követik egymást, az alkotók megnyilatkozásait, viselkedését legalább akkora figyelem övezi, mint magukat az alkotásokat. Kozma Mária prózája eltér ettől az aktív, provokatív irodalmi sodrástól. Klasszikus eleganciával tér vissza a regény szerkezeti hagyományaihoz, de innovatív bátorsággal bont- és épít formát, ha a szövegkörnyezet megkívánja. Sárkányfogvetés című regénye a máig feldolgozatlan és kellőképpen meg nem értett politikai, társadalmi változást, az 1989-es eseményeket meghatározó időszakot dolgozza fel. Számot vet mindazzal a lelki teherrel és útravalóval, amit ebből az időszakból hozhat az ember, az indulatokkal, a reményekkel és a reménytelenséggel egyaránt.
A regény struktúráját alapvetően meghatározza az a fajta vállalt nőiesség, amely Kozma Mária teljes életművére jellemző. Főhősének, egy kamaszlány életének eseményeit követve szembesülünk a sarkaiból kifordult világ valóságával, amelyben minden addigi törvény, szokás, forma érvénytelenné válik, átértelmeződik, új törvények, szokások születnek. (Pallas-Akadémia Csíkszereda, 2003.)

Zöld Lajos: Kölcsönkért élet, kamatra
Visszaemlékezés

Zöld Lajos a szárhegyi Barátság Művésztáborról írt nagy sikerű könyve után most önvallomással jelentkezik. Új könyve életének immár múlttá súlyosult időtartományát határolja be a személyes konfesszió által, a szerző saját sorsát is meghatározó, ám egyben szülőföldjének közösségét is érintő történelmi események sodrában. Tárgyilagosságra törekvő jelentés, őszinte vallomás barátokról és ellenfelekről, itt-ott szenvedélyes vitairat a döntéseit és tetteit igazoló vagy elutasító ítéletek ironikus és önironikus felsorakoztatásával. Érdekfeszítő olvasmány, mert azon ritka vallomások közé tartozik, amelyben a szerző nem magyarázza, hanem egyszerűen elmeséli az életét. Ez a keresetlen őszinteség teszi megismételhetetlenné, egyedivé s ugyanakkor tanúságtétellé, hogy a tevékeny, alkotó élet kiteljesedése nem társadalmi rendszertől és történelmi kortól függ, hanem az emberi akarattól. (Pallas-Akadémia Csíkszereda, 2003.)