Lapbemutató

A Csigalépcső fordulói


Az egész úgy kezdődött, hogy két évvel ezelőtt próbaszáma jelent meg a Csigalépcső nevű „havonta adagolt ifjúsági folyóiratnak”, a tevékenységi pangással gyakran megvádolt sepsiszentgyörgyi Magyar Demokrata Ifjúsági Szövetség (MADISZ) kiadásában. Nem nehéz kitalálnia a helybelinek, miért pont ezt a lapcímet választották a szerzők, hiszen az ifjúsági szervezetnek helyet adó akkori székházhoz a megyei könyvtár oldalán található patinás csigalépcsőn lehetett feljutni. Az idén tavasszal második születésnapját megünnepelt alkalmi szerkesztői gárda az induláskor talán maga sem gondolta: gyökeret ereszt a sepsiszentgyörgyi kislap, s külföldön is ismertté válik.


A székely esete a teknősbékával


A nullszám Bezörgetőjében így mutatkozott be a Béres Károly, Klárik Attila, Köllő Zsolt, Papp Attila, Szonda Szabolcs, Toró Attila, valamint Fülöp Noémi és Runcan Erika alkotta szerkesztőség: „Egy kicsit úgy vagyunk, mint a székely, amikor meglátta a teknősbékát, és azt mormogta a bajusza alatt: no, ez vagy valami, vagy menjen valahova… Itt van ez a folyóirat, amit éppen fellapozol, Kedves Olvasó. Még nem tudjuk pontosan – lévén ez a próbaszám –, hogy mi az, vagy merre tart, de már elképzeléseink vannak e tekintetben… Miért csigalépcső? – tűnődsz el. Mert kapaszkodunk felfelé: ez nehezebb, mint majd visszajönni, úgyhogy legyen az előbbi mozgás a mérvadó. Mert a nemzedék, amelyet megcélzunk kezdeményezésünkkel, és amelyről hisszük, hogy szívesebben veszi a lapot, olykor egy kicsit körbe-körbe forog és elszédül, mint egy csigalépcsőn. De haladni próbál, bár néha úgy érzi: a csiga is gyorsabban száguld, mint ő. Viszont ki mondta, hogy ez örök és megváltoztathatatlan állapot?… Megszólítunk benneteket, és amennyiben hozzánk fordultok, szóba állhatunk. Nem lényeges számunkra, így, indulásból, hogy a hozzánk intézett szó simogat-e vagy kupán vág, ami fontos: elinduljon felénk, és mi meghalljuk. A többi már gyermekjáték. Illetve: fiatal játék. Május 20. körül jelentkezünk első lapszámunkkal, bővült tartalommal, többféle igényre keresve a választ. El ne nézzétek a találkát. Addig is: izgalmas, szép tavaszt mindenkinek!”

Fülöp Noémi: Egy brassói Szentgyörgyről

„Rágom a tollam végét, mert cikket kellene írnom Szentgyörgyről, de mókusok hintáznak a fejemben. Nincs túl sok alternatívám: ha nem tervezek őrült kamikaze-akciót, melyben mindenkiről és mindenről elmondom a magamét, sem pedig didaktikus hangvételű várostörténeti olvasmányt, egyebet nem írhatok erről az erdélyi kisvárosról, amely mellesleg az otthonom, mint azt, ami eszembe jut róla… Szentgyörgy. Az utcamosó gép zaja hajnali négykor. Télen a hóekéé. Muskátlik a villanyoszlopon. Sárkány a rúd végén. Hóesés, lila égbolttal, karácsonykor, húsvétkor. Napkelte, arany fényben tündöklő Vitéz Mihály-szobor. Hagymakupolás ortodox templom eldugva a tömbházak mögé. Tankcsapdák a csíki utcában (például). Körforgalom a székely Mikó Kollégium épülete körül... Hideg csíki sör, illatozó miccs-halmok, fénylő arcok a színpad előtt, koncertek, versenyek, árusok, de-rég-nem-láttalak, bármit megvehetsz, bármit megnézhetsz, bárkivel találkozhatsz, és – hát persze – tűzijáték: Szent György Napok. Vattacukorral és vásárfiával mosolyogva ballagó gyermekek: őszi (téli, tavaszi, nyári) vásár. Ünnepélyes arcú párok, aranyos koszorúsgyermekek, menyasszonyi ruhákra óriási szemekkel rácsodálkozó kislányok: lakodalom. Találkozóhely a barátaimmal: Bunker. Változatosság, ha meguntam a Bunkert: Discret. Néha nagyon bírom ezt a várost. Tudathasadásos állapot, de nem érdemes csodálkozni rajta. Hiszen én brassói vagyok – talán jobb is, ha Szentgyörgy leírását az őslakosokra hagyom.”

Magyarosi Sándor: Rokonaink, a neomagyarok

„Budapesten számtalan itthoni ismerőssel összefut az ember. Egyetemre járnak vagy dolgoznak, kőműves és programozó egyaránt van közöttük… Az alaphelyzet mindenki számára ismerős: a székely Budapestre érkezik, mégpedig azzal a szándékkal, hogy huzamosabb ideig ott tartózkodjon. Akármilyen »tökös gyerek«, ennie azért neki is kell, hát vásárolni indul. Mikor a zöldségeshez betéved, nem is sejti, mi vár rá, mi több, azt hiszi, ura a helyzetnek. Azt már otthonról tudja, hogy itt a pityókának és a muroknak más neve van, de kissé meglepődik, mikor az előtte lévő vásárló »kovi ubit« vagy »parit« kér, s még inkább attól, hogy nem valami egzotikus déligyümölcsöt kap, hanem nagyjából ugyanazt, amit a parasztok egyszerű nyelvén kovászos uborkának, illetve paradicsomnak neveznénk. Ettől megnyugszik egy pillanatra. Nem is olyan nehéz, gondolja, s nagyképűen azt hiszi, hogy sikerült kiismernie a rendszert, holott erről szó sincs. A következő tétel neve ugyanis („narilé”) teljességgel érthetetlen számára. Gyermekkora olvasmányélményeiből felrémlik valami hasonló, talán pipa neve lehetett, s a törökökhöz van kötve, ha jól emlékszik. A zöldséges azonban ismeri a dörgést, s természetes mozdulattal nyújt át a pulton… egy doboz narancslevet, elveszi a pénzt, visszaad, azzal székelyünk felé fordul, aki legszívesebben valahol máshol lenne. Bárhol, csak itt ne. De nincs menekvés. Elmotyogja hát, mi kellene, s a zöldséges szemében egyszerre látja felvillani a felismerést („erdélyi!”) és az értetlenséget („mit mond?”), amit amaz legott szavakba is önt: »– Nem értem. Mondja magyarul, kérem.« – Székelyünk önérzete romokban hever. Verejtékezve mondja el újra és újra, mi kellene, közben többször, öntudatlan mozdulattal a hajába túr. Végül megkapja, amit akart, már szinte az utcán van, már szinte fellélegezne, mikor hallja, hogy az eladó átkiabál a társának: »– Hallottad, milyen szövege volt a kiscsávónak? Majd lehidaltam tőle«… Másnap a munkahelyén megállapítják, hogy eléggé töri a magyart, erre ő inkább a nyelvét kezdi törni, minthogy a magyart törje, s egy hónap múlva már csak csupa leheletnyi akcentussal beszél – nem magyarul, pestiül…”

A Csigalépcső folytonos improvizációt jelent

Szonda Szabolcs főszerkesztő, Intim vendéglő, 2001. június 17., első lapbemutató: „Úgy vettük észre, szükség van ifjúsági lapra, lévén, hogy megszűnt a régi, bukaresti Ifjúmunkás, a csíkszeredai Zabhegyező, és csak Székelyudvarhelyen és környékén található fiataloknak szóló kiadvány. Ha nincs közönségünk, kineveljük azt, bár fellengzősnek tűnik a kifejezés. A 16–32 évesek korosztályát célozzuk meg havilapunkkal. A lapfinanszírozást egyelőre önerőből, majd pályázati pénzekből oldjuk meg, és saját honlapot is tervezünk indítani.” Szonda Szabolcs, Kamara Színház, 2002. április 24.: „Amikor a lap elindult, olyan volt, mint amikor egy csapat produkál valamit. A lap folytonos improvizációt, happeninget jelent számunkra. Improvizációval elértük: a lap élvezettel olvasható. Gondolkodásra derülők lapjává vált, önironikus, szerzői a dolgok színét-fonákját vizsgálják.” Szonda Szabolcs, Esti Kornél Kávéház, 2003. március 23.: „A 9., tavaszi lapszámunk témája A népek tavasza és az enyém. Kíváncsiak voltunk, miképp reagálja le március 15-ét az olvasógeneráció. Foglalkoztatnak a visszajelzések: hogyan néz ki közönségünk? Nem tudjuk ezt, ki kell találnunk. Válhat-e a Csigalépcső a ma esti beszélgetéshez hasonló, közérdekű fórummá? Direkt módon a lap nem politizál, de az utóbbi időben a napi politika, csihipuhi befurakodik az ártatlan témákba. Hogyan kerülhető el ez a csapda?”

Amatőr és profi lap, de jó, hogy van

Toró Attila cégtulajdonos: „Bár nagyon jó lap, az iránta való kereslet nem a vásárlásban csapódik le. Ha a kocsmaasztalra kerül néhány friss példánya, megszakad az ott korábban folyó társalgás, elolvassák azon nyomban, az elejétől a végéig. Magyarországon inkább keresik a Csigalépcsőt, mint Sepsiszentgyörgyön, de még az erdélyi egyetemi központokban is népszerűbb, mint Háromszéken. Pécsett például százas példányszámban kel el az ezres kiadású kiadvány. Sokan olvassák még a www.sepsiszentgyorgy.info.com honlapon.” Előd, XII. osztályos diák: „Nagyon tetszik az a szemszög, melyből vizsgálják a dolgokat. Nagyon tetszetős a megközelítés, a hozzáállás.” P. I., tanár: „Eklektikus, nem világos, kinek írják, ki az olvasótábora. Nincs határozott stílusa, nyelvezete. Mindezek ellenére örvendes dolog az, hogy létezik.” Kádár Tibor, az Esti Kornél Hávéház tulajdonosa: „Tele van hiányossággal, elegyedik benne az amatörizmus és a professzionizmus, ez pedig hátrányos az összkép szempontjából. Mégis, az összes vezető, országos heti- és napilap közül a környék messzemenően legjobb újságja.” L. P. E., munkanélküli: „Úgy érzem, hézagpótló kiadvány, főként a harmincasok korosztályának. Hasonló gondolkodásúak írnak a lapban. A cikkek szubjektívek, de jó, hogy megfelel bizonyos elvárásoknak. Szubjektivitása miatt sokszínűvé is válik egyben.”

Domokos Péter


[Forrás: Erdélyi Riport]