Netorika 05


Végeláthatatlan listát készíthetünk, ha megpróbálunk válaszolni arra a kérdésre, hogy mi mindenre jó egy számítógép. Noha Kempelen sakkozógépétől irdatlan távolság húzódik a napjaink ikonjává vált PC-ig, az alapelv gyakorlatilag ugyanaz: a gép az input-adatokat különféle kombinációs, permutációs, megfeleltetési és leképezési módszerekkel valamiféle output-adattá dolgozza, alakítja át, mutatja meg vagy zenéli el. Írjon verset, akkor talán bele is szerethetnék, mondta egyszer valaki (becsszóra nem emlékszem, ki mondta, csak annyit tudok, hogy interjút készítettek vele, tehát okos ember volt). Nagy dolog…Hát persze, hogy verset is ír, nemcsak verset, hanem prózát, esszét, tanulmányt is. Mi kell hozzá? Kis szókincs, néhány szabály, meg némi fellengzősség. Ennyi lenne? Ennyi.
Itt van például a Posztmodern-esszé-generátor. Az automatikus esszéírót Andrew C. Bulhak készítette a sokatmondó Dada Engine névre keresztelt szoftver segítségével. A fellengzősséget nem tudom, hogy kódolta bele, de kétségtelenül benne van (a stílusban? a stílus maga a szoftver?). A böngésző Frissítés (Refresh) gombjára kattintva mindig egy újabb, első látásra rendkívül okos és kellően „tudományos”, sőt, jegyzetekkel ellátott, de tökéletesen értelmetlen „esszét” generál az egykedvű digitális doktorandusz. Ilyen címek alatt olvashatunk értekezéseket posztmodern témakörben: Poszttextuális diskurzus és szubkulturális narratíva, Neodialektikus szemanticista elmélet Rushdie műveiben, A narratíva kollapszusa: objektivizmus és posztkapitalista kapitalizmus, Szocialista realizmus és predialektikus deszublimáció stb. Lehet, hogy az ilyen fajta gép-írás értelmetlen, viszont tökéletesen szimulálja a trendi tudományos kollázs-írásmódot.

Akárcsak Alan Sokal, a New York-i egyetem fizikusa, aki nem csak megírt egy handa-banda „esszét”, (Átlépni a határokat: a kvantumgravitáció transzformatív hermeneutikája felé) hanem meg is jelentette azt. Az írást leközölte a Duke University Press által kiadott Social Text, amely a honlapján olvasható fülszöveg szerint „a társadalmi és kulturális jelenségek széles körével foglalkozik, szabadon alkalmazva a világra a legújabb értelmezési mószereket. A kulturális tanulmányok területének merész vezetőjeként a kiadvány következetesen alapműveket közöl tekintélyes szerzőktől”.
Sokal először a Lingua Franca nevű lapban A Physicist Experiments With Cultural Studies címmel megjelent cikkében fedte fel, hogy a kvantumgravitáció hermeneutikájáról értekező „határátlépő” írása tulajdonképpen paródia, majd írt egy utószót, amelyben felfedi, mi indította a paródia megírására. Az utószót ugyanannak a Social Text-nek küldte el közlésre, a szerkesztőség azonban visszadobta, mivel az írás „nem üti a kívánt intellektuális szintet”. A tréfás fizikus aztán a Dissent című lapban tette közzé „határsértése” utószavát.

Ezen az oldalon további szoftver-eszközök találhatók gépesített vers- és prózaíráshoz.