Új könyv 03.
Világirodalom a Bánságban
Egy rendkívüli monográfia


Öt esztendeig tartó kutatómunka eredményeként jelent meg Eduard Schneider volt temesvári újságíró és irodalomtörténész kötete a Temesvarer Zeitung napilapban közölt irodalmi alkotásokról (Literatur in der “Temesvarer Zeitung” 1918–1949 címmel) a müncheni IKGS Verlag kiadásában. A közel 500 oldalas kötet filológiai pontossággal (bibliográfiai jegyzetekkel, névmutatóval, bevezető tanulmánnyal ellátva) vezeti be az olvasót Temesvár szellemi életének, és ezzel egyidejűleg a nagybetűs újságírás történetébe.


 

Temesvár szellemi sokszínűségét, világra nyitott kapuit mi sem szemlélteti jobban, mint az az „arany arcképcsarnok”, melyben felvonulnak a kor géniuszai. Már a kötet mottója is felhívja a figyelmet erre, hiszen nem kisebb író intézi elismerő sorait az egykori lap szerkesztőihez, mint Thomas Mann, aki az egész német irodalom szellemének fáklyavivőjeként értékeli a lapot. Ehhez társul Herczeg Ferenc levele, aki a lap nyolcvanadik évfordulóján küldte a szerkesztőségnek a következő sorokat: „Nyolcvan év a művelődés, a polgári munka, a nemzet és a béke szolgálata: olyan múlt, amelyre méltán büszke lehet a Temesvarer Zeitung. A szerkesztőségnek őszinte szerencsekívánatait, az olvasóknak üdvözletét küldi. Herczeg Ferenc.”

A Temesvarer Zeitung (1852–1949) tevékenységének legjobb periódusát, az 1918–1949 közötti szakaszt választotta a szerkesztő az irodalmi gyűjtemény összeállításához. Azt az időszakot, amikor a város szellemi életét a német, magyar, román, szerb művelődési társaságok, olvasókörök tevékenysége tette mozgalmassá. Ez az az időszak, amikor a magyar nyelvű Temesvári Hírlap is, nemes versenytársként, irodalmi mellékleteivel, a kor híres íróival folytatott beszélgetésekkel, a világ- és a magyar irodalom népszerűsítésével fontos forrásanyagként szolgál ma is az irodalomtörténészeknek. Sok olyan munkatárs nevével is találkozunk, aki mindkét lapban közölt írásokat. Köztük van Franyó Zoltán, Endre Károly, Reiter Róbert vagy a már említett Herczeg Ferenc.


 

Ha átnézzük az irodalmi válogatást, kellemes érzéssel tapasztaljuk, hogy Ady Endre versei – köztük a Vér és arany, Emlékezés egy nyár éjszakára – gyakran szerepelnek, Else Kornis fordításában. A kitűnő költőnő volt az, aki először közli Endre Károly verseit is németül. Franyó Zoltán Jeszenyin-fordításokkal van jelen. A sort folytathatnánk Reiter Róbert kitűnő esszéjével Jókai Mór munkásságáról vagy Márai Sándor tanulmányával, melyet Roger Martin du Gard: A Thibault család trilógiájáról ír. Rendszeresen közöl fordításokat a lap nemcsak a magyar, hanem a román, szerb, orosz, osztrák, sőt a Fülöp-szigetek íróinak alkotásaiból is. A gazdag névsort nem zárhatjuk le anélkül, hogy meg ne álljunk egy pillanatra Károly Sándor nevénél: Az 500-ik emelet berlini, 193l-es kiadásáról szenzációként ír a lap. Ezt a regényt hozta vissza a köztudatba az Irodalmi Jelen Könyvek nemrégiben megjelent újrakiadása.

Eduard Schneider könyve ugyanakkor üzenet is: legjobb hagyományaink szellemében őrizzük közös nagy kincsünket, a maradandó irodalmat s ezzel együtt a kultúrák szükségszerű találkozásának útjait egyengetjük.

Pongrácz P. Mária

 

Nyugati Jelen, XV. Évf., 3542. szám, 2003. július 22.