Fiatal és Banán 09.
Visky Zsolt


Unalmas hepiend

 

Na megint eszembe jutottál.

Há’ te ezt élvezed? Kicsit

már unlak, folyton mintha

Kasszablankaként állnál

előttem, persze mindig

másképp végződsz, mindig

egy unalmas hepienddel és te,

mint főhős, sosem halsz meg.

 

 

válogatás nélkül

 

szopósgyerek

tinéndzserek

grónáp men

grószmutter

mona lisa

şi bunica

 

nyiff.

 

 

Betegszabadság

 

Tizennégy és fél percen

keresztül néztelek. Figyeltem

a mozdulataid, a nemedet,

az igenedet, leképzeltem

mindent rólad, és nem

képzeltem semmit rád,

figyeltem a fizetésed, és

figyeltem még sokat mást.

 

Öt ötvenhattól hat tizenegy és félig.

 

Ezalatt teát főzhettem volna,

levihettem volna a szemetet,

filmet nézhettem volna,

kiszedhettem volna a szemedet,

várhattam volna, mit hoz a holnap,

írthattam volna a közhelyeket.

Ha minden sor egy perc, a

cím egy fél, írhattam volna

egy, már rég megírt szonettet.

 

És, látod, kiborult a teafű,

egy sánthikáló sonett sem lett,

csak egy pár sor, eddig egy

sánthikáló másfél szonettnyi +1,

mivel a szonett eredeti rímképlete

abba, abba, cdc, dcd,

az én versemé csak egy lejárt CD.

 

Egy pár sor a hasztalanul eltelt

délutánomról betegszabadságon, voila,

ne köszönj semmit, nem tartozol hálá-

val.

 

 

Szonettforma

 

Úgy igazából nem kellesz,

csak jó volna, ha volnál:

esténként vágyakat ellesz,

szemem tested’n poroszkál.

 

Majd együtt áznánk a házban,

jó meleg eső lenne,

gombnyomásra zöldre válna,

játszanál a végletemme’.

 

Úgy igazából nem kellesz,

egy képet kérlek ímélezz.

Szenteltvíz lassan a likőr.

 

Pizsamámat tartva állok,

leszarom, senkit sem várok.

Én meztelen, és nincs tükőr.

 

Fiatal és Banán

Elküldöm ezt a cikket!
A címzett e-mail postaládája: