Friss irodalmi húsok

Válogatott


TERASZ - IRODALMI SZEKCIÓ KÖZTÉR - FÓRUM FŐOLDAL


   
   Friss irodalmi húsok
   

   Nem gyakori évekkel korábban megjelent könyvet recenzálni, kivéve talán az esetet, ha a rec. akkoriban átugrott a köteten, éppen elege volt a fiatal prózaírókból. Ám később kezébe kerül, és azt méregeti, hogy három évvel korábbi benyomásai – miközben a prózaíró munkáséletében három év semmiség -, hogy akkori benyomásai mennyiben állják meg a helyüket a telő időben. (Természetesen a rec. benyomásainak se éppen három esztendő az időmértéke). A kötet – elviekben – kimondottan érdekes. Fiatal magyar írók és a gasztronómia. Forrásvidékükről – Magyar Konyha – nem ismeri. Nem mintha érdektelen volna számára a magyar konyha, még úgy sem, hogy elfogultan viseltetik a húst hússal koncepció képviselőivel („krumplit, tésztát akkor együnk, ha ennél is szegényebbek leszünk”), de amit tud főzni azt már nagyon tudja, amit nem tud, nem akarja megtanulni. És egyébként is ételekről olvasni maga a perverzió.
   
   Az urak – érdekes, hogy egyetlen nőnemű konyhamunkás nem került a kötetbe -,hellyel-közzel fiatalnak számító irodalmárok. A címe kimondottan szerencsétlen, mert hogyan értelmezzünk egy ilyen szóösszetételt, hogy Friss irodalmi húsok? A friss „irodalmi húsok”-ról az irodalmi piacra felmasírozó hamvas és kevésbé hamvas költőnőkre gondol az ember, akik zsenge húsát a morózus, házasságuk-kapcsolatuk frissítgetésén morfondírozó szerkesztők méregetik, halálig bízva az ezeréves jelszóban „idegen edzi”. Az alcím még elrettentőbb: „24 fiatal magyar író irodalmi falatkái”. A „falatkák” irodalmi kontextben legalább annyira irritál, mint a szösszenetek, azt hiszem, ezért nem is néztem bele a maga idején. Van ebben egyféle olvasóriasztó anakronizmus, mert mekkora érzéketlenség diákújság humorával tenni eladhatóvá egy komolynak számító gasztronómiai gyűjteményt? Meg ezek a rajzocskák. Hm.
   
   Nézzünk végig a listán:
   Előszó = Balázs mester (Dr. Draveczky Balázs), az asztali örömök historikusa kimondottan profi áttekintést helyez a gyűjtemény elé, kár, hogy nem ezzel kezdtem anno. Mikszáth, Bródy, Krúdy, Ignotus, felvonul a szakma krémje egy-egy rövid jelenésre. (Utólag megjegyzendő az előszó hangjáról, visszafogott bölcsességéről és tárgyszerű eligazításairól, profibb, tudatosabb a fiatal íróknál.)
   Balogh Tamás = vékonyka lírai izé a szerelemről, a kék szemről, a köretekről, halról. Kevéssé olvasóbarát. Mondhatni nem olvasóbarát. Ha nem Balázs mester nyit, az előszó lendülete nem löki át az olvasót, bizony visszarakja a kötetet a könyvesbolt polcára. Régebbi Új Forrásokban olvastam néhány írását, második kötetéről (Nemlétező dolgok 2004.) nem találtam semmit. Nem is láttam.
   Benedek Szabolcs = jó ez az após az olvasószemüveggel, a halászlé jellegzetességeivel, a sutkákkal, a lemérgezett Tisza beóvakodásával. Benedek dolgozik, hajt, szervez, szerepel, jelen van. Szerencsés név (Benedek Elek, Marcell, István, az ember ha nem is köti a nevet, csak belekukkant abban a reményben, hogy ötödik generációs magyar író), szorgalom, történelmi kíváncsiság: Benedek előtt, ha valami baj nem történik (belép valamelyik pártba), reményteli irodalmi pálya állhat, minthogy nem csak szépirodalmat, útikönyvet, történelmi tanulmányokat is ír. A 2005-ben megjelent Parázsvölgy című regénye is ezt bizonyítja.
   Czifrik Balázs = a Czifrik-írás azt bizonyítja, a gasztronómia megköti a kezet, nem lehet valódi novellát írni, pedig a maga legendáriumával együtt nem volna semmi baj ezzel. És mégis. Vagy mégsem. Nem illik mindent az olvasóra bízni. Czifrik az ELTE-én aakult Sárkányfű-csapat egyike, költő, fordító. Hullám, háló, híd címmel megjelent első verseskötetét Tomkiss az IV-ben keményen leverte, másutt (Irodalmi Vadecum) feldicsérték. A 2002-ben a terasz.hu-ra írott trinapló előtti bemutatkozó szövegében azt ígéri, rövidesen befejezi a kisregényét, de nem tudni, megtörtént-e.
   Dudás Attila = „Szépasszony szájára szeretnék kerülni, ha már nem leszek” – ekkor jegyeztem meg a nevet egy néhány évvel ezelőtti Sympóból. Ez a kisanyag is (emlékezetem szerint az a régi Articsókás történet is) szikrázik az erotikától. Egyszóval: mégiscsak van mivel összerántani a gasztronómia által elmerevített inú történetet is.
   Ficsku Pál = Ficskuról nincs mit mondani. Ficsku a kor vérbeli novellistája, akiben megmaradnak és átalakulnak az utcán hallott kistörténetek, kiélesednek az anekdoták, novellává válik az élet. Ficsku olyan tartalékokkal bír (minthogy alig dolgozik, legalábbis én nem látom), hogy a nap bármelyszakában bármely történetről élvezhető, emlékezetes kisanyagot ír. Írhatna. Hadd örüljön a kedves Olvasó.
   Grecsó Krisztián = Grecsó a másik „egyik” novellista. Kerek (bevezetés, tárgyalás, csattanó) történetekben veszi fel, konvertálja át novellává szűkebb és tágabb világát. Érdekes lesz látni, ha végre hozzájutok a könyvhöz, az Isten hozott-hoz, mire képes, ha egyszerre ennyi: „A Magvető Kiadó pompás apparátusán és Sárközy Bence szerkesztőn túl, aki nagyon becsületes és remek munkát végzett, elég sok értő olvasó „belenyúlt” a könyvbe. Bombitz Attilától, Nádasdy Ádámon, Márton Lászlón és Nagy Boglárkán át Vámos Miklósig.” szakmabeli tolja a „regényíró”-szekeret. Grecsó is Sárkányfüves író. Jegyzem meg.
   Gyukics Gábor =t fordítóként, irodalomszervezőként ismerjük, nem novellistaként, főként nem hedonistaként, aki élvezettel volna képes írni egy étel elkészítéséről, akár annak látványáról. Úgy is ír prózát, ahogy irodalomszervezőtől elvárható.A történetecske alacsonyan száll, nem teszi érdekessé az sem, hogy New York, hogy perzsa bor, perzsa a fickó, s hogy végül „hazavitte és magáévá tette” a lányt. Ilyen izgalmas szófordulatot nem olvastam a rendszerváltás óta. „A perzsa örömmel szedte össze a lányt a Bergen utca sarkán, hazavitte és magáévá tette.” Ízlelgessük.
   Harcos Bálint = A lírai én, a lírai én különlegessége és a hagymatorta. A jó költő többnyire azt hiszi, a novella akkor „novella”, ha alanyi. Hát nem az. Szelíd Harcos Bálint manapság mindent csinál, filmet, kritikát, ami irodalom, ez pedig nem jelenthet mást, minthogy az „Összes” után (beérve a korba) a pénz és annak keresése elsodorta poétánkat a pályáról. Ha van pénz, az alkotó nem boldogtalan – az általános szemlélettel szemben, mely szerint a pénz nem boldogít. A dolog úgy áll, hogy kétféle költő költ: az egyik, aki permanensen boldogtalan, a másik pedig akivel elhitették, hogy ő húzza ki a magyar költészetet a kátyúból. Egyikkel több a baj, mint a másikkal.
   Hazai Attila = soha nem olvastam Hazaitól ilyen kiváló szöveget (igaz, Ellis legkiválóbb hazai helytartójától rendszerint óvatosan és kíméletesen megtartóztattam magam). De aki e rövidke abszurdban is képes életet lehelni a megjelentetett öregasszonyba, azzal nagy baj nem lehet. Igaz, az írás nem szól semmiről, mégis élet van benne. Persze az élet sem szól semmiről, csak hogy meghalunk, mégis élet van benne. Az irodalom is tud ilyen lenni.
   Jónás Tamás = nem vegyül a vakaróval (víz, liszt, só, szódabikarbóna, forró sparhelt = palócul bodag), hogy ne kelljen kiválnia… Gondolom, mennyire örült a receptnek a Magyar Konyha rovatvezetője.
   Kerékgyártó György =öt, ha nem látom a nevet, akkor is felismerem a töltött káposztájáról, tejföléről, öregasszonyáról. A dolgozat Szent Péter készülő szakácskönyvéről rántja le a leplet, azazhogy arról beszél, egy olyan a maga egyszerűségében is bonyolult gasztronómiai csodát, mint a töltött káposztát egy ilyen kis országban, egy kis megyében, annak kis járásának kicsi falujában is hányképpen és hányféle szájíz szerint készül. Ami így is vagyon.
   Király Levente = Kiralev lendületes meséje lendületes mese. Semmi több. Tán még az is kérdéses, miért éppen egy nyalka testőrt tesz meg szakácsnak, minthogy a testőr és a szakács közt a rangbéli különbség jól mérhető, de belefér. Az már nehezebben, hogy éppen Mária Terézia éppen a képviselőfánk meg az ő krémösszetétele miatt úszott a boldogságban. Mi ezt a történetet Palócföldön – egy másik ük-ük testőrkapitány legendáriumából - más testőrkapitányi krémekkel kapcsolatban ismerjük. Király Levente – költő és szerkesztő – ugyancsak a Sárkányfüves csapat illusztrisa. Megállapítható, hogy a kötet bizonyítja, az ifjúkori barátságok szövetséggé alakulnak (nemesülnek?). Ha valaki közülük „kenyérbe esik” (© Vida Gábor), nem hagyja kenyeretlen a szövetséges barátot. Nincs baj ezzel. Semmi baj nincs. Így működik az élet és az irodalom.
   Kiss László = A Braun nagymama levese az én levesem is. Ugyanez a kiskonyha, ugyanez a nagytányér, nagykanál, ugyanez a nyári konyhának nevezett építmény a pince fölött, ez a nyári konyha egyenesen a konyhakertre nyílt, a legyeket gyorsan elkoszolódó légyfogó géz tartotta vissza, de azért annyira nem tartotta őket vissza, mint tervelte, éppen ezért egy sárga-barna ragacsos papír lógott a lámpáról, amely csapdaként működött a diverzáns legyek számára (ezt a légyfogó tételt Kiss László kifelejtette). De hazavitt az anyag rövid időre. Ettem-e ilyen levest. Bizony pontosan ilyen levest ettem, mint amilyet az író nagymamája főzött.
   Kiss Ottó = a két Bárkás Kiss-t, és a Bárkás Grecsót, beszédtechnikájukat, adomázó kedvüket, szó- és hangsúlyhasználatukat, azonos pontokon megváltozó intonációjukat akár össze is keverhetnénk. Különös, hogy ilyen érezhető mértékben hatnak egymásra. Vagy csak akarom, úgy olvasom? Kiss Ottó A világ legjobb krumplilevese című kisdolgozata ugyanarról a krumplilevesről beszél, csak egy másik nőnemű a mester, egy másik nőnemű családtag markolja a fakanalat. És hogy mindenki azt hiszi, édesanyja, nagyanyja készíti a világ legjobb krumplilevesét. Ami így rendben is volna. Egyedül én nem tudom eldönteni, anyám, vagy nagyanyám. De nem töröm rajta a fejem.
   Maros András = Maros finom kis futamot írt arról az alaphelyzetről, a nőkről azzal, hogy érkeznek, azzal, hogy a fogadásukra készülünk, sütünk, főzünk, ügyeskedünk, máris versenyhelyzetbe kényszerítettük magunkat (mi, férfiak). Nem csak hogy könyöklés és utálkozás, de még ki is vagyunk szolgáltatva, mert megesik, a férfi versenyez, öli a másikat, a nők meg el se jönnek. Ez szép benne. Meg az is, ha eljönnek.
   Nagy Gergely = nem tudtam mit kezdeni ezzel, de éljen Görögország, a görög napfény, éljen a futball, Esterházy, Détári stb.
   Orbán János Dénes =Székely pizzája egyenesen fantasztikus. Ha valaki nagyon tud írni, ráadásul bátran ír, azonnal eloldalaz a közös magasföldről. OJD egyszerre jókedv és archaizmus, legenda és laza ténykezelés = irodalom. Így kezdődik: „Nem tudom, tudják-e, de eccer a székelyek hadat izentek vót a kínaiaknak. Fel es turálták magikat a ferdeszeműek, de erőssen…” OJD az egyetlen határon túli fiatal magyar a kötetben. OJD a legaktívabb határon túli magyar fiatal író. OJD a legismertebb határon túli fiatal író. OJD más hang, más szín, más élettapasztalat, más világ. Nem csak ebből az apró munkából, de minden írásából azonnal kitűnik. Minthogy a tehetséges fiatal író is, a kevésbé tehetséges is pénzből él, OJD egy ideje nem irodalmárkodik, csak megjelenik itt-ott. Pénzt keres, mert a magyar publikációkból, irodalmi munkából szerzett (tizenéve nem mozduló) honoráriumokból még Erdélyben sem képes fenntartani magát, ahol azért némiképp olcsóbb a megélhetés. Mondanék ezt-azt, de nem mondom.
   Azonnal meg kell vizsgáltatni a fiatal magyar irodalmár elmeállapotát, amikor az első szerkesztőségbe beóvakodik.
   Peer Krisztián = soha nem volt költő. Az első verseskötetéből világosan kiderült, a többi meg bizonyította. Csak nem jutott ideje prózához ülni. A próza életkorfüggő, és persze életvitelfüggő. Bizonyos életkorban, bizonyos életvitel mellett a próza emberkínzás és eufémizmus. De felkérésre nekiveselkedik egy-egy kisprózának, és akkor megmutatja, kiváló, figyelmes, pontos, érzékeny író. Kényelmes és otthonos ügy persze egy ilyen alcím „a konyha, a férfi, a nő”, mert erről lehet beszélni, az embernek húsz fölött vannak tapasztalatai. De nem mindegy, hogyan. Itt senki nincs megbántva, mégis mindenki a helyére van téve. Elegáns.
   Poós Zoltán = A válogatás egyetlen valódi, hagyományos, klasszikus felépítésű novellája Poósé. Ügyes, karcsú, hajlékony. Kíváncsi vagyok, most éppen igen kíváncsi vagyok, miért nem olvasok, tolom félre, ha közelembe kerül, Poós Zoltánt. Talán az önvédelmi szelekció.
   Térey János = ez egy vers. A költő verset írt a prózaválogatásba. Lehet, neki ez is belefér.
   Varró Dániel = ehehe, ki másnak jutna eszébe Popeye spenótja, a depresszió és a mélabú a spenótról, mint Varró Daninak, mindenki Varró Danijának. És még jó is.
   Vörös István =-nal se valami jól. Nem tudom miért. Miközben a Prágai pacalleves helyzet- és jellemrajzai azt bizonyítják, egy kis Krúdy, egy kis Mikszáth, XX. századi szem, kellemesen ironikus ön- és pincérismeret. Majd eztán figyelünk.
   Zilahy Péter =-től halálra menedzselt Ablakzsiráfja óta nem láttam semmit. Újra és újra az Ablakzsiráf. A kedves olvasó igen kíváncsi volna már, tud írni ez az ifjú, vagy csak beletrafált valamibe. A kantoni anyag hódolat Krasznahorkai Kína-specialitása előtt. Akkor biztosan tud írni. Nagyon.
   Na tehát. 24 (-1) fiatal magyar író és az ő asztali szövegeik. Ez nem az. Néhány emlékezetesen finomra hangszerelt darab, néhány különlegesség, néhány lekent ujjgyakorlat, néhány mellélövés, kész. Talán bizonyítékok, hogy a világ a láthatónál is nagyobbat változott. Nincs idő. A gyorsbüfék, az utcán át is árult szendvicsek, hot dogok áramlása közepette alig ülünk bele egy négyfogásos, elő- és utóételes ebédbe. Író különösen nem. Mert nincs, ki elkészítse, nincs, ki megfizesse, mert éhesek vagyunk, nem ínyencek, mert…
   A kötet a maga egészében csalódás. Annak ellenére csalódás, hogy mindent megkaptak egy szép és emlékezetes gasztro-kötet megteremtéséhez. Csak hát két feltételt a kiadó képtelen biztosítani. Az ízek-illatok-látványok konyhai tapasztalatát, ez volna az első. A második pedig az ízek-illatok-látványok hiányát tehetséggel, blöffel pótló írói rutint. Nagy falat volt. Nem ment át. Most – négy év elteltével – a többségében 1974-ben született fiúk is öregedtek, házasodtak, bekényszerültek a konyhába, megismerkedtek ott tállal-tűzhellyel, cájggal, lírai, gyertyafényes vacsorákkal. A következő autentikusabb lesz. Ha lesz. Mindenesetre az első - kihagyott lehetőség.

Onagy Zoltán

   Friss irodalmi húsok
   24 fiatal magyar író irodalmi falatkái
   Pallas Stúdió 1700 Ft.
       

Ebéd Mályiban: paprikáskrumpli, saláta, előital: kis Unicum

Szeptember

(ÖSSZES NAPIKULT)

Baka István szimpózium
Gergely Edit Terasz-könyv
Nabokov a posztmodern szexista
MŰVÉSZET ÉS PSZICHOANALÍZIS a PIM-ben
Az Enigma regénye
Miklós Gergely Mashat kedvenc színe az ég
Új Könyvpiac 2005 szeptember
Mindentudás Egyeteme - 7. előadássorozat
PIM-programok - 2005 szeptember
Rövid beszédek a műpináról
Darvasi az Almási téren
®ivko Grozdanić Gera Magyar Műhely Galéria)
A Művészeti Szervezetek nyílt levele Gyurcsánynak
Árgus 2005/9
Tekintet 2005/4
Faludy György Születésnapi buli a Nemzetiben
Koestler-konferencia a Műegyetemeen
Turczi István Meghívó könyvbemutatóra
Marossy Endre: Harcra hív a kürt
Bárka 2005/4
Szépirodalmi Figyelő 2005/4
A Kalligram II. félévi ajánlatok
Szigligeti magánfélnap
Szigliget képek
A Litera 3. születésnapja az A38-on
3. VERSMETRÓ-PÁLYÁZAT: TITKOS HELY
Szeptemberi irodalmi programok (14-ig)
Hír 358. Macska a gépből, 1., 2.
Angyalok ligete
2005. augusztus


*

Elküldöm az Onagy-oldal linkjét!
A címzett e-mail postaládája: